"Ha a szerelem betölti az életed,

nagyon sok hiányzó dolgot pótolhat.

Ha nincs az életedben szerelem,

bármi másod van is, nem elég."

Ann Landers

Mert minden nő te vagy; s e vén

fickó, akit megsokszoroztál,

téged szeret csak Benne, s most már

benned minden szerelem: Én!

(Szabó Lőrinc)

Nem érdekel, mi lesz, mi volt,

lelkünk egy pillanat,

égünk s minden tüzet kiolt

már-már egyetlen mozdulat.

(Szabó Lőrinc)

Hinni a szépet, lehetetlent,

hogy egyszer valóra válik.

Hinni a vágyban, akaratunkban.

Ha kell, hát bízni halálig.

(Szabó Lőrinc)

Karod fonja nyakam köré a szél,

a napban csókod messzi tüze él,

közelebb vagy hozzám mindenkinél.

(Szabó Lőrinc)

Kétszer-egy sors az isten előtt,

szövetség nem lehet se más se különb:

hogy én mi vagyok, nem tudom,

csak azt, hogy benned bizhatom,

bármennyit sírtál, hadakoztál,

jönne új vihar, rámhajolnál,

magad ellen is átkarolnál.

(Szabó Lőrinc)

Minden percedet csókolom,

nem múlik ízed az ajkamon,

csókolom a földet, ahol jársz,

csókolom a percet, mikor vársz,

messzirożl kutatlak, kereslek,

szeretlek, szeretlek, szeretlek.

(Szabó Lőrinc)

Elkapom az arcod és a pillanat

szeszélyét, minden mozdulatodat,

mint mély eget a mély tenger szíve,

befogadlak, mint senki sohase,

hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint,

és szeretlek a parancsod szerint,

sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,

Néma barátod, rabszolgád vagyok,

alázatos és bizalmas barát,

aki nem kér semmit, csak néz s imád,

és nem akar lenni, csak általad,

csak az árnyéka annak, ami vagy.

(Szabó Lőrinc)

Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,

néma barátod, rabszolgád vagyok,

alázatos és bizalmas barát,

aki nem kér semmit, csak néz és imád,

és nem akar lenni csak általad,

csak az árnyéka annak, ami vagy.

(Szabó Lőrinc)

Hogy rettenetes, elhiszem

de így igaz.

Ha szeretsz, életed legyen

öngyilkosság, vagy majdnem az.

Mit bánom én, hogy a modenek

vagy a törvény mit követelnek;

bent maga ura, aki rab

volt odakint,

és nem tudok örülni, csak

a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:

még nem szeretsz.

Míg cserébe a magadénak

szeretnél, teher is lehetsz.

Alku, ha szent is, alku; nékem

más kell már: Semmiért Egészen!

Két önzés titkos párbaja

minden egyéb;

én többet kérek: azt, hogy a

sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg

S fáradt vagyok;

kívánlak így is, meglehet,

de a hitem rég elhagyott.

Hogy minden irtózó gyanakvást

elcsitíthass, már nem tudok mást:

Mutasd meg a teljes alázat

és áldozat

örömét és hogy a világnak

kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,

külön, neked,

míg magadra gondolni mersz,

míg sajnálod az életed,

míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan

halott és akarattalan:

addig nem vagy a többieknél

se jobb, se több,

addig idegen is lehetnél,

addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak

még jó lehet;

törvényen kívül, mint az állat,

olyan légy, hogy szeresselek.

Mint lámpa, ha lecsavarom,

ne élj, mikor nem akarom;

ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan

börtönt ne lásd;

és én majd elvégzem magamban,

hogy zsarnokságom megbocsásd.

(Szabó Lőrinc)

Két lélek és két ifjú szív.

Van-e szebb, mint mikor egymást meglelik?

Két élet, amit a szeretet összeköt.

Olyan kapocs ez, amely örök.

"S mint a bonyolult óramű,

ha elvesz egy alkatrésze,

s tik-takja kihagy,

olyan lennek nélküled,

s csak akkor,

csak akkor tudnám igazan

ki vagy."

(Szilagyi Domokos:Ha nem vagy itt)

Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot.

Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.

Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.

Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek.

(Helen Thomson)

A hirtelen támadt szerelem,

amely házasságot indít, igazgyöngy,

gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb

művész csiszolt, kincs, amelyet a szív

legmélyén kell elrejteni.

(Honoré de Balzac)

Veled boldog vagyok,

Veled szelid vagyok,

Veled erős vagyok,

Veled nyugodt vagyok,

Veled mindig mosolygok.

Veled én,énmagam vagyok.

Nincs többé olyan,hogy nélküled,

Tervem és jövőm van veled.

(Honoré de Balzac)

"Hejh, galambom, gyere hozzám,

Tövistelen az én rózsám,

Nemrég hordom kalapomon,

Neked szedtem a hajnalon;

Ha megtetszik, vedd el azt is,

Végy el hozzá magamat is:

Ketten leszünk az örömre,

Ketten a keserűjére."

(Vörösmarty Mihály: A kérő)

"Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon,

Itt vagy velem, s kezedet foghatom,

Ezer veszély, szakadék mélye vár

Le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már"

Oly sok szépet ígértünk egymásnak,

Forrón lángol szerelmünk tüze,

Ha mindig ily szép lenne az élet,

Tán nem is lenne szükség esküre.

Legyen bármilyen hosszú is az élet,

Sírig tartó boldogságot ad,

Bátran nézhetsz az emberek szemébe,

Mindaddig, míg betartod szavad.

(Drayton)

Eddig csak álmodtunk

terveztünk még

Most valóra válhat

minden ami kép

Az élet tárt karokkal vár

s, hogy szép lesz-e,

Csak rajtunk áll.

Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval,

Csak Te, csak én örökké holtomiglan.

Mi megpróbálunk csendesen boldogok lenni,

Szívünk mélyén őszintén, igazán szeretni.

(Stendhal)

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben

nem szállhatunk, csak mind a ketten

Szívverésnyire pontos

együtemben.

(Váci M.: Tiszta és jó)

Sorsunk egybeforrt

Együtt megyünk tovább

Az élet viharában

Te vigyázol reám

Köszönöm, hogy szeretsz,

Hogy hiszel nekem,

Hogy megosztod velem

Az életed.

Meghajtom magamat szerelmes szívedhez,

Lehajtom fejemet szerény életedhez,

Életem öröme vígságod legyen,

Bánatunk, fájdalmunk is közös legyen.

Rózsa ha nem volna

talán nyár sem volna

pille nem csapongna,

madár se dalolna

Érted haragszom én nem ellened,

nosza szorítsd meg a kezem,

mellyel magasra tartlak álmaimban.

Ígérd meg azt, hogy kezed

Kezemből vissza nem veszed,

S hogy szeretni fogsz akkor is,

Mikor már én is vén leszek.

(Heltai J.)