"Ha a szerelem betölti az életed,
nagyon sok hiányzó dolgot pótolhat.
Ha nincs az életedben szerelem,
bármi másod van is, nem elég."
Ann Landers
Mert minden nő te vagy; s e vén
fickó, akit megsokszoroztál,
téged szeret csak Benne, s most már
benned minden szerelem: Én!
(Szabó Lőrinc)
Nem érdekel, mi lesz, mi volt,
lelkünk egy pillanat,
égünk s minden tüzet kiolt
már-már egyetlen mozdulat.
(Szabó Lőrinc)
Hinni a szépet, lehetetlent,
hogy egyszer valóra válik.
Hinni a vágyban, akaratunkban.
Ha kell, hát bízni halálig.
(Szabó Lőrinc)
Karod fonja nyakam köré a szél,
a napban csókod messzi tüze él,
közelebb vagy hozzám mindenkinél.
(Szabó Lőrinc)
Kétszer-egy sors az isten előtt,
szövetség nem lehet se más se különb:
hogy én mi vagyok, nem tudom,
csak azt, hogy benned bizhatom,
bármennyit sírtál, hadakoztál,
jönne új vihar, rámhajolnál,
magad ellen is átkarolnál.
(Szabó Lőrinc)
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messzirożl kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
(Szabó Lőrinc)
Elkapom az arcod és a pillanat
szeszélyét, minden mozdulatodat,
mint mély eget a mély tenger szíve,
befogadlak, mint senki sohase,
hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint,
és szeretlek a parancsod szerint,
sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
Néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz s imád,
és nem akar lenni, csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.
(Szabó Lőrinc)
Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.
(Szabó Lőrinc)
Hogy rettenetes, elhiszem
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modenek
vagy a törvény mit követelnek;
bent maga ura, aki rab
volt odakint,
és nem tudok örülni, csak
a magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
kívánlak így is, meglehet,
de a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
elcsitíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
és áldozat
örömét és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
külön, neked,
míg magadra gondolni mersz,
míg sajnálod az életed,
míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
addig idegen is lehetnél,
addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
még jó lehet;
törvényen kívül, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.
(Szabó Lőrinc)
Két lélek és két ifjú szív.
Van-e szebb, mint mikor egymást meglelik?
Két élet, amit a szeretet összeköt.
Olyan kapocs ez, amely örök.
"S mint a bonyolult óramű,
ha elvesz egy alkatrésze,
s tik-takja kihagy,
olyan lennek nélküled,
s csak akkor,
csak akkor tudnám igazan
ki vagy."
(Szilagyi Domokos:Ha nem vagy itt)
Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot.
Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.
Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket. Én pedig szeretlek.
(Helen Thomson)
A hirtelen támadt szerelem,
amely házasságot indít, igazgyöngy,
gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb
művész csiszolt, kincs, amelyet a szív
legmélyén kell elrejteni.
(Honoré de Balzac)
Veled boldog vagyok,
Veled szelid vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok.
Veled én,énmagam vagyok.
Nincs többé olyan,hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.
(Honoré de Balzac)
"Hejh, galambom, gyere hozzám,
Tövistelen az én rózsám,
Nemrég hordom kalapomon,
Neked szedtem a hajnalon;
Ha megtetszik, vedd el azt is,
Végy el hozzá magamat is:
Ketten leszünk az örömre,
Ketten a keserűjére."
(Vörösmarty Mihály: A kérő)
"Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon,
Itt vagy velem, s kezedet foghatom,
Ezer veszély, szakadék mélye vár
Le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már"
Oly sok szépet ígértünk egymásnak,
Forrón lángol szerelmünk tüze,
Ha mindig ily szép lenne az élet,
Tán nem is lenne szükség esküre.
Legyen bármilyen hosszú is az élet,
Sírig tartó boldogságot ad,
Bátran nézhetsz az emberek szemébe,
Mindaddig, míg betartod szavad.
(Drayton)
Eddig csak álmodtunk
terveztünk még
Most valóra válhat
minden ami kép
Az élet tárt karokkal vár
s, hogy szép lesz-e,
Csak rajtunk áll.
Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval,
Csak Te, csak én örökké holtomiglan.
Mi megpróbálunk csendesen boldogok lenni,
Szívünk mélyén őszintén, igazán szeretni.
(Stendhal)
Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
Szívverésnyire pontos
együtemben.
(Váci M.: Tiszta és jó)
Sorsunk egybeforrt
Együtt megyünk tovább
Az élet viharában
Te vigyázol reám
Köszönöm, hogy szeretsz,
Hogy hiszel nekem,
Hogy megosztod velem
Az életed.
Meghajtom magamat szerelmes szívedhez,
Lehajtom fejemet szerény életedhez,
Életem öröme vígságod legyen,
Bánatunk, fájdalmunk is közös legyen.
Rózsa ha nem volna
talán nyár sem volna
pille nem csapongna,
madár se dalolna
Érted haragszom én nem ellened,
nosza szorítsd meg a kezem,
mellyel magasra tartlak álmaimban.
Ígérd meg azt, hogy kezed
Kezemből vissza nem veszed,
S hogy szeretni fogsz akkor is,
Mikor már én is vén leszek.
(Heltai J.)
|